Aszalt paradicsomos padlizsántorta

  Arezzo első pillantásra nem lopta be magát a szívembe. Egy zsibvásár kellős közepén találtuk magunkat, ahol a giccses szobrocskáktól kezdve a horrorfilmekben sem szívesen látott ördögképű babaképződményig mindent megtalálhatott a lelkes böngésző. Aztán megláttuk Az élet szép című Roberto Benigni film plakátjait, melyek büszkén hirdették, hogy a város utcáin forgatták ezt a csodaszép, melegen szívfacsargató, édes drámát. Ekkor már elkerekedett szám íve.

A végső katarzist aztán egy toszkán helyi termékeket árusító bolt váltotta ki. Itt szereztünk be számos ínyencséget, rizottókat, olajakat, aszalt paradicsomot. Szerencsére a szárított piros csodákból haza is hoztunk, és elkészíthettem az alábbi finomságot.

 Hozzávalók

A tésztához

25 evőkanál hajdinaliszt

2 tojás

csipetnyi só

2 kávéskanál sütőpor

2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj

szárított paradicsom

hidegen sajtolt olivaolaj (én rozmaringosat használtam, mely az egyik szerzeményem Toszkánából:))

bazsalikom

A töltelékhez

2 egész padlizsán

fél csomag petrezselyem

fél pritaminpaprika

1 tojás

1 evőkanál hajdinaliszt

reszelt kemény sajt (ha szeretnéd még fincsibbé tenni. Én most kihagytam:))

Elkészítés menete

1. megsütöm egyben a padlizsánokat.

2. a tésztához valókat összegyúrom (a szárított paradicsomot előzőleg beáztatom az olivaolajba és megszórom bazsalikommal, majd apró cafatokra szaggatom:))

3. a tésztával kibélelek egy kis csattos tortaformát.

 

4. a kihűlt padlizsánt megpucolom, belsejét villával összetöröm és a töltelék többi részével jól összedolgozom.

5. a tölteléket a tésztára halmozom. Erre jöhet a reszelt sajt, ha valakinek kedve úgy tartja.

6. előmelegített sütőben 200 fokon kb. fél órát sütöm.

Jó étvágyat!

Senza glutenina :), avagy toszkán étkeim sora

 A pasta, bruschetta, pizza, penne hazájában mi sem lehet könnyebb feladat, mint gluténmentesen étkezni:)?! Mindehhez társulnak az extra elvárások: mint cukormentes, laktózmentes és lehetőleg alacsony szénhidrát tartalmú étkek utáni sóvárgás. Két hét a napsütötte Toszkánában saját konyha nélkül akár lehetne a Mission Impossible egyik epizódja is:).

 Mégis értek meglepetések! A legtöbb sonka nem tartalmazott cukrot és feltűnő jelzéssel azt is tudtomra adták a csomagoláson, hogy a termék gluténmentes is. Alapjában véve sokkal több élelmiszert tudtam elégedetten szemlélni, mint itthon, mert nem tartalmaztak olyan mértékben cukrot, tartósítószereket, aromákat, mint itthoni társaik. Sokszor egy kedves olasz ismerősöm fészbúkos megosztása zengett fülemben: "Magyarország Európa élelmiszer szemetesládája", mely sajnos ezúttal is beigazolódott.

 Saját helyzetemet könnyítettem azzal, hogy a két hétben párszor megengedtem magamnak a krumpli és rizs fogyasztását. Rengeteg salátát fogyasztottam, tengeri herkentyűket, halat és vígan dőltem hátra a sajtokat majszolgatva. És persze a híres-neves olasz fagylaltot sem hagyhattam ki, bővítve bűneim nem túl vaskos sorát! Mert azért a Dolce Vita érzéshez nemcsak a napsütés, csodás táj tartozik hozzá:)!

 Tenger gyümölcsei rozottó

 

 Grande tonhalas sali :)

Zöldséges rizottó

 

Grillezett mozzarella sonkába tekerve spenóttal

Lazac salátaágyon mindenféle jóval